Sokszor vagyonokat költünk robogónkra annak érdekében, hogy minél gyorsabb legyen, és minél jobban nézzen ki. Egy dologról azonban – ami a szó szoros értelmében nap, mint nap megmenti az életünket – hajlamosak vagyunk megfeledkezni, vagy tudomást sem veszünk róla. Ez nem más, mint robogónk fékrendszere.
A legtöbb robogónak elöl hidraulikus fékrendszere van. Ez a konstrukció rendszeres karbantartást igényel. A fékek ellenőrzését legalább hetente célszerű elvégezni. Ehhez, illetve a fékrendszer beállításához szeretnénk néhány hasznos tanácsot adni.

Szennyezett, levegős fékfolyadék
Amennyiben a fékkar nagyon puha, ellenőrizzük a fékdugattyúk mozgását lenn a keréknél! Hézagot találunk a féktárcsa és a fékbetét között, ami a fékkar meghúzásakor eltűnik, de annak kiengedésekor a fékbetét visszahúzódik eredeti helyére, vagy a fékbetét folyamatosan szinte hozzáér a tárcsához? Ha ez utóbbi igaz, s ennek ellenére mégis túlzottan puha a fékkar, valószínűleg levegő került a fékcsövekbe. Ez számos gondot okozhat, ezért ki kell javítani a hibát. A fékfolyadéknak tökéletes kapcsolatot kell létrehoznia a főfékhenger és a fékbetétek között. A levegővel nem csak az a gond, hogy hő hatására jelentősen megnő a térfogata, hanem hogy könnyedén össze is préselhető. Legtöbbször ez a jelenség okozza a fékkar felpuhulását, vagy rugalmassá válását. A levegő leggyakrabban vízpárát is tartalmaz, ami csökkenti a fékfolyadék forráspontját. Ez a fékrendszer túlmelegedéséhez vezethet. Annak kiderítésére, hogy van-e szennyeződés a fékrendszerben csak egy mód van: a fékfolyadék cseréje.

<Fékfolyadékcsere
Szerezzünk be egy doboz friss fékfolyadékot abból a típusból, amit robogónk gyártója előír, valamint egy hosszú műanyagcsövet (lehetőleg átlátszó falút), amivel összegyűjtjük a felesleges fékolajat. A fékfolyadékkal óvatosan bánjunk, mivel meglehetősen veszélyes anyag. Romboló hatásáról meggyőződhetsz, ha valamilyen műanyag felületre cseppented, és hagyod állni rajta egy ideig. Éppen ezért mindig takarjuk le a robogó elejét és a kormány borítását (mondjuk Folpackkal), vagy ha mégis ráment a festékre, azt bő vízzel azonnal mossuk le, mint ahogy a bőrünkről is.
Miután robogónk védelmét biztosítottuk, csavarozzuk le a főfékhenger tetején lévő tartály fedelét, és lazítsuk meg a féknyereg légtelenítő csavarját. Óvatosan bánjunk velük, mivel hajlamosak berágni, ekkor jól jöhet egy kis csavarlazító-sray, vagy petróleum. A műanyagcső egyik végét húzzuk rá a féknyereg légtelenítő csavarjára, a másik végét, pedig tegyük egy üres befőttes üvegbe, hogy lássuk az esetleges szennyeződéseket. Tekerjük ki a légtelenítő csavart annyira, hogy a fékfolyadék szabadon át tudjon folyni rajta, és kezdjük el pumpálni a fékkar segítségével a fékfolyadékot. A fáradt fékolajat kezeljük veszélyes hulladékként és adjuk le az arra kijelölt gyűjtőhelyen! Ezek után nem maradt más dolgunk, mint hogy az elhasználódott fékfolyadékot újra cseréljük és lelégtelenítsük a rendszert. A feltöltés a felső tartályon keresztül történik, nyitott légtelenítő csavar mellett. A folyadékot addig töltsük, amíg meg nem jelenik a légtelenítő csavarnál, ekkor zár-juk el a csavart és a tartályt töltsük a maximum-jelzésig.

Légtelenítés
A légtelenítéshez húzzuk vissza a gumicsövet a légtelenítő csavarra, és a végét tegyük bele az új fékolajos dobozba úgy, hogy a cső vége legyen a fékfolyadék szintje alatt. Zárt légtelenítő csavar mellett kezdjük el pumpálni a fékkart addig, amíg az fel nem keményszik. Nagyon fontos, hogy ne pumpáljuk a fékkart túl gyorsan, ilyenkor ugyanis gázosodhat a folyadék, aminek következtében sok-sok apró buborék keletkezik, amelyeket nagyon sokáig tart eltávolítani. Amikor elég keménynek érezzük a féket, behúzott fékkar mellett nyissuk meg a légtelenítőt egy villáskulccsal, de csak addig, amíg a nyomás eltűnik a rendszerből, majd gyorsan zárjuk vissza. A fékkart csak ekkor engedjük fel. A műveletsort addig kell ismételgetni, amíg a fékfolyadékban levegőbuborékokat látunk, hallunk. Közben figyeljünk, hogy a tartályból el ne fogyjon a fékfolyadék, mert akkor kezdhetjük az egészet elölről.
A légtelenítést minden nagyobb szerviz alkalmával végezzük el, de legalább egyszer egy évben, még ha a futott kilométerek alapján ez nem is szükségszerű. Azoknál a robogóknál, amelyeken hátul is tárcsafék van a folyamat ugyanígy zajlik.

Fékbetétcsere
A fékrendszer másik kritikus eleme a fékbetét, aminek a gyártó által meghatározott vastagságnál nem szabad vékonyabbnak lennie. Ezt a vastagságot a fékbetét felületétől a fém hátlapig mérjük. Az ellenőrzés a féknyeregnél, alulról, szemrevételezéssel történik. Ha a fékbetétek túlzottan elhasználódnak, akkor a fékezés által generált hő elvezetése lehetetlenné válik, és a keletkezett hő nem tud eltávozni a féktárcsáról. Ez a fékhatás drasztikus csökkenése mellett növeli a féktárcsa eldeformálódásának kockázatát, valamint a vasig kopott betét mélyen bemarhatja a féktárcsát, amit utána csak esztergapadon történő szabályozással lehet kijavítani, abban az esetben, ha a tárcsa vastagsága ezt még megengedi. Csakúgy, mint a fékbetéteknek, a féktárcsának is meg van adva a megengedett legkisebb vastagsága, amit általában fel is tüntetnek rajta. Ezt is meg kell vizsgálni, ugyanis a túl vékony tárcsa nem csak a műszaki vizsgán okozhat meglepetést, hanem komoly veszély forrása is lehet. A kopás méréséhez szükségünk lesz egy mikrométerre, aminek segítségével megmérjük a tárcsa vastagságát a legvékonyabb keresztmetszetnél. Ha a mért érték a megengedett alatt van, csak a tárcsa teljes cseréje következhet. Hogyha a féktárcsa lyuggatott kivitelű, ne felejtsük el a lyukakat időnként kitisztítani, mivel ezek feltöltődnek porral.
A betét cseréjéhez először le kell szerelnünk a féknyerget, majd egy csavarhúzó segítségével le kell pattintanunk a porvédő műanyagot, ekkor már belülről is láthatóvá válnak a betétek, s erről az oldalról is lehet ellenőrizni a kopottságukat. Ha még mindig úgy látjuk, hogy cserélni kell, akkor első feladat a biztosító gyűrű (polgári nevén zégergyűrű) eltávolítsa egy kis csavarhúzó segítségével. Vigyázzunk, el ne pattanjon, mert rendszerint a gyűrű megkeresése szokta kitenni a betétcseréhez szükséges idő nagyobbik felét. Ezután már kihúzható a vezetőtengely, a másik oldalról pedig kivehetőek a régi betétek. Az új betéteket fordított sorrendben lehet beszerelni. Az új betéteknek érdemes reszelővel lesarkazni a széleit, mert ezzel elkerülhetjük a nyikorgást. Főleg igaz ez az utángyártott betétekre, alacsonyabb áruk miatt úgyis mindenki ezeket részesíti előnyben, feltéve hogy lehet kapni. A betétek cseréje után elvileg nem kell légteleníteni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a műveletet nem érdemes elspórolni. Próba során érdemes óvatosnak lenni, mert az új betéteknek és a tárcsának össze kell kopniuk, ezért az elején, az új betétek ellenére, csökkeni fog a fékhatás.


Dugattyúcsere
A jelentős fékbetét kopás gyakran a féknyereg és fékdugattyú kapcsolatának problémáiból adódik. Az utcai só bekerül az acéldugattyú és az alumínium féknyereg test közé, és elektrolitikus anyagot hoz létre, ami megindítja a korrodálási folyamatot, ami bemaródott dugattyúkat, hőtől károsodott féktárcsákat, kifáradt, használhatatlan tömítéseket eredményez. Nem elegendő a dugattyút kívülről megtisztítani és reménykedni, hogy jó lesz még egy darabig, mivel az esetleges probléma forrása valószínűleg ott bujkál a féknyeregben. Célszerű beszerezni néhány új tömítést, mivel igen csekély az esélye annak, hogy fel tudod használni a régit. A dugattyú eltávolításához pumpáljuk ki azt a fékkar segítségével, ameddig csak tudjuk. Az úszóágyazású egydugatytyús féknyereg esetében a féknyereg viszonylag könnyen elmozdul és ráhúzza a betéteket a féktárcsára. Amennyiben ez nem akadálymentes, akkor a tartócsapokat és a keresztrugót, aminek segítségével visszacsúszik, tisztítani és kenni kell. Amikor a dugattyú már majdnem kiesik, célszerű a fékcsövet közvetlenül a féknyereg fölött elszorítani. Ez megakadályozza, hogy az összes fékfolyadék kifolyjon a főfékhengerből. Ráadásul, ha valamilyen okból félbe kell hagynunk a munkát, és a főfékhengerből eltűnik a folyadék, akkor a tömítések a levegő hatására kitágulnak, és használhatatlanná válnak. Előfordul, hogy a dugattyú nem esik ki magától (főleg több dugattyús féknyergek esetében) és biztatnunk kell egy kicsit. Erre a célra tökéletes egy kombinált fogó, amelynek a fogai közé rongydarabot teszünk, ami megóvja a dugattyú felületét a bekarcolódástól, és ki tudjuk emelni azt a helyéről. Miután kijött, a tömítéseket és a lerakódott korróziót könnyen el tudjuk távolítani egy csavarhúzóval. Általában a tömítéshornyok tele vannak száraz, oxidációs eredetű porral, amit le kell kaparni mielőtt a cserét elvégezzük. A dugattyú általában könnyen tisztítható extra-finom száraz és nedves csiszolópapírral (1200-as finomságú) de súlyosabb esetben a dugattyú felszíne olyan csúnyán sérül, hogy nincs lehetőség a javításra; újat kell vásárolni. Az új tömítések kenése és felhelyezése után a dugattyú egyszerűen visszacsúsztatható a megtisztított féknyeregbe. Ha a visszacsúsztatás során ellenállást észlelünk, nem szabad erőltetni. Vegyük ki a dugattyút és kezdjük az egészet elölről, soha ne erőltessük. Miután az egészet összeraktuk a fékcsövet újra bekötöttük új réz alátétet használva, kezdődhet a légtelenítési folyamat.

Korrózió a tárcsa és a felni között
Ugyanaz a só és szennyeződés, ami a féknyereg esetében is problémát okoz, egy másik kevésbé ismert probléma forrása is lehet, ami talán költségesebb is, mint az előzőekben tárgyalt. Napjainkban a kerekek többségét könnyű alumíniumból készítik, míg a féktárcsát szinte mindig acélból, csakúgy, mint a rögzítő csavarokat ezért célszerű időnként leszerelni és megtisztítani a féktárcsát is és eltávolítani a korróziós lerakódást a két anyag találkozó felületeiről. Ugyanis, ha rajta hagyjuk, az itt képződő korrózió eltorzítja a felületeket meggátolva a hő hatékony elvezetését, ami a féktárcsa hajlásához vagy töréséhez vezethet. Robogód fékrendszerének karbantartása a heti rutinellenőrzés része kell, hogy legyen.